Csordás Klára

operaénekes

Csordás Klára Cegléden született. 6 évesen kezdte zenei tanulmányait egy, a Kodály-módszert alkalmazó iskolában, s emellett zongoraórákat vett. 16 évesen a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol operaénekesi és zenetudósi diplomát is szerzett. Tanárai többek között Fekete Mária, Kurtág György, Kroó György, Dobszay László, Rajeczky Benjamin, Kovács Sándor, Tallián Tibor és Somfai László voltak.

Számos mesterkurzuson vett részt, többek közt Jevgenyij Nyesztyerenkóval, Hans Hotterrel és Helmut Rillinggel. Diplomájának megszerzése után a Bécsi Zeneakadémián tanult tovább Hilde Rössel-Majdannál. Ezután Stockholmban dolgozott Nicolai Geddával, majd New Yorkban Dan Marekkel és Párizsban Peggy Bouveret-vel valamint Janine Reiss-szel.

Énekművészi pályáját szólistaként a Nemzeti Filharmóniánál, operaénekesként pedig Bécsben kezdte a Volksoperben. Később a Mannheimi Nemzeti Színházba szerződött. Ezután négy évig a Stockholmi Királyi Operaházban és a Folkoperanban dolgozott a neves színpadi rendezővel, Lars Rudolfsonnal. Fellépett Párizsban az Opéra Bastille-ban, a Théâtre des Champs-Élysées-ben, a Théâtre Chatelet-ben, Liège-ben az Opéra Royal de Wallonie-ban, Buenos Airesben a Teatro Colónban, a Teatro Avenidában és a Bregenzer Festspielen.

Főbb szerepei: Dido, Amastre, Armide, Dorabella, Cherubino, Rosina, La Cenerentola, Adalgisa, Marguerite, Maddalena, Preziosilla, Meg Page, Eboli, Amneris, Brangäne, Fricka, Waltraute, Kundry, Carmen, Giulietta, Dalila, Charlotte, Hänsel, Orlofsky, Jocaste, Judit.

Koncertrepertoárján szerepelnek a Bach-passiók és számos kantáta, Händel: Messiás, Pergolesi: Stabat mater, Haydn-, Mozart- és Beethoven-misék. Rossini: Stabat mater, Petite messe solennelle, Berlioz: Les nuits d’été, Wagner: Wesendonck-Lieder, Isoldes Liebestod, Verdi: Requiem, Brahms: Vier ernste Gesänge, Alt-Rhapsodie, Mahler: Das Lied von der Erde, 2. és 3. szimfónia, Kindertotenlieder, Fünf Rückert Lieder, Lieder eines fahrenden Gesellen, Fünf frühe Lieder (Berio hangszerelésével).

XX. századi repertoárjának fontosabb művei:

Schönberg: Lied der Waldtaube, Boulez: Le marteau sans maître, Berio: Folk songs, Gubaidulina: Galgenlieder, Kagel: Mitternachtsstük, Ein Brief, Quodlibet, Schnittke: 3 Szenen, Sciarrino: La perfezione di uno spirito sottile, Le voci sottoventro, Rihm: Lenz Fragmente, Vierte Abgesangsszene, Dusapin: Canto, Pintscher: L’espace dernier (párizsi világpremier).

A jelenleg Párizsban élő, Cziffra-díjas énekes koncerteket és szólóesteket adott többek között Budapesten a Zeneakadémián, a Vigadóban, a Magyar Rádióban, a bécsi Konzerthausban, Párizsban a Cité de la Musique-ban (a l’Ensemble intercontemporainnel), a Radio Franceban, az UNESCO-ban, Münchenben a Herkulessaalban (a Bayerische Rundfunkkal), Londonban a Wigmore Hallban, a Gulbenkian Foundationban, Lisbonban, New Yorkban, Am Hagenben, Frankfurtban, Hamburgban, Szófiában, Stuttgartban, Oaxacában, Montrealban, Phoenixben, Genfben és Tbilisziben.

A kortárs zene világában dolgozott Eötvös Péterrel, Wolfgang Rihmmel, Szofia Gubajdulinával, Salvatore Sciarrinóval, Matthias Pintscherrel és Sáry Lászlóval. Mauricio Kagellel szoros munkakapcsolatban állt két évtizeden át, számos produkciójában működött közre.

Több mint húsz éve, felhasználva zenetudományi tanulmányait tematikus koncerteket állít össze narrátorral és zenekarral vagy zongorával: Grieg, Schumann, Brecht, Operamesék, Hat zeneszerző – hat sors, Dietrich és Gabin.

Az anyanyelvén kívül angolul, németül, franciául, svédül, spanyolul és olaszul beszélő énekművész orosz, lengyel és norvég nyelven is énekel, így dalrepertoárja kivételesen gazdag.

Bartók-dalokat tartalmazó CD-je a Pyramid Recordsnál, Chants Sacrés című, Fassang Lászlóval készített albuma pedig a Forlane kiadónál jelent meg. Sáry László: Hyperion sorsdala c. szerzői CD-je Gémesi Géza vezényletével a BMC Records gondozásában jelent meg.

Tanít 1980 óta többek között a Conservatoire Eropéenben és az Ariam szervezetnél Párizsban. Mesterkurzusok: Párizs, Goiânia Université (Brazilia), Oaxaca (Mexico az UNESCO szervezésében, North Texas University és Texas Woman University (USA).