„Czifra György [sic!] zongorás. *1921, Budapest. A Zeneművészeti Főiskolán tanul. Hangosfilmen szerepelt mint zongoraszólista.” – írja az 1936-ban megjelent zenei almanach, a Dr. Molnár Imre által szerkesztett A magyar muzsika könyve.

Nem sok embernek adatik meg, hogy már tizenöt évesen lexikonszócikket szenteljenek neki, még ha ilyen rövidet is. Bizton állíthatjuk, hogy mesébe illő történet a kis Cziffra Györgyé: mélyszegénységből küzdötte fel magát a tehetségével, amire cimbalmos édesapja figyelt fel. Önéletrajzi könyvében, az Ágyúk és virágokban oldalakon keresztül írja le az angyalföldi nyomort, amelyben felcseperedett:

„Senki sem volt tekintettel sem a gyermekek számára, sem az egyes emberek egészségi állapotára; minden családi egységnek egyetlen helyiségre volt csak joga. Kivéve a lakhatás »élvezetének« lehetőségét, ennek a telepnek a lakói semmiféle más előnyben nem részesültek, hacsak nem számítjuk annak a közeli mezőség hánytató kigőzölgését. […] Ilyen adottságok közepette komfortról beszélni enyhén szólva stílustalanság lenne. Ez a szó ugyanolyan kevéssé létezett a mi szótárunkban, mint annak az úrnak zseniális agyában, aki ezt a fából készült típus-nyomortanyát kitalálta.”

Nem sokkal azután, hogy addig mosogatásból élő nővérét, Jolánt segédpénztárosi munkakörbe helyezték, pianínót bérelt magának, amellyel öccse is csakhamar elkezdett megismerkedni. Szorgalmas gyakorlással korán kiderült a fiú tehetsége, aki nemsokkal később besegített családja eltartásába is azzal, hogy a helyi cirkuszban improvizált népszerű témákra.

Korán eltökélte, hogy ennél komolyabban akar zongorázni, kilencévesen felvételizett a Zeneakadémiára, ahová fel is vette Dohnányi Ernő, és olyan mesterek kezdték el egyengetni az útját, mint Weiner Leó, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre. A kis matrózruhás Cziffra Gyuriról maradt is fenn egy filmfelvétel 1934-ből, amelyen Schubert op. 90-es Asz-dúr impromptujét játssza, ugyanez év elejéről pedig maradt ránk egy kritika is a Magyar Hírlap hasábjain a legendás ítész, Péterfi István tollából, aki Rendkívüli zenei tehetség feltűnése egy növendékvizsgán című cikkében a következőket írta:

„Először lépett azonban a közönség elé egy alig 12 éves, tömzsi gyermek, Cziffra György, aki a mi tehetségekben olyan gazdag zenei életünkben is szenzációt keltett játékával. Ez a kisfiú egészen kivételes talentum. Ahogy Mozart F-dúr versenyének két tételét játszotta, az több volt, mint egy csodagyermek produkciója. Igazi, tiszta, meleg érzéssel zengő muzsikát kaptunk ettől a zseniális kis művésztől.”

Hamarosan megindult nemzetközi karrierje is, hiszen a harmincas években számtalan sikeres hangversenyt adott a skandináv országokban, Hollandiában és természetesen Magyarországon is.